Kétféle méltóság van.
Az egyik: amit a világ ad az embernek.
(De ezt könnyen el is veszítheti!)
A másik: amit az ember ad saját
magának.
Ez utóbbi sajnos nagyon ritka.
A legtöbb női élet gondja itt
van: nem tudnak igazi méltóságot teremteni magukban.
Ez a habitus természetesen a több évezredes alárendeltség és kiszolgáltatottság eredménye is.
Egy nő nem, vagy csak nehézkesen tudja igazán megélni a saját női önérzetét, ha az életének értelme mindig másoktól függ, vagy ha csak akkor lesz boldog, vagy boldogtalan, hogy a férfiak miként vélekednek róla.
Néha rémisztő, hogy nők milyen megalázó
helyzetben élnek, és ezt önként milyen sokáig tűrik !
Valójában pedig minden nő: Királynő. Királynő a szó legpozitívabb értelmében. És ezt neki magának kellene tudnia magáról. És még akkor is ha úgy gondolja, ezt párja, vagy környezete nem veszi észre.
Ezt a fajta méltóságot azonban nem téveszthetjük össze
a hiú beképzeltséggel.
A méltósághoz nem kell senki. Egyedül egy szobában is lehet méltóságunk, mert ez nem egy rang, amit kapunk, amit mások aggattak ránk, hanem olyan tulajdonság, amit MI adunk, és csakis MI adhatunk magunknak.
Nem másoktól függ, és nem a külső
élethelyzettől.
Jézus élete méltatlanságok
sorozata, mégis a méltóságát soha egyetlen pillanatra sem
veszítette el. Az életét odaadta, a méltóságát nem!
Igazi arcunk ugyanis Isteni és fenséges.
Ezt a fajta méltóságot kell megtalálnunk
magunkban. Ha nem megy magától, akkor önismereti munkával.
Ha elsőre úgy találjuk, hogy bizony nincs mit szeretnünk, tisztelnünk magunkban, akkor írjunk minden nap este egy sikerlistát, vagy egy hála-listát. Hogy aznap mit csináltunk jól, vagy miért vagyunk - lehetőleg leginkább magunknak - hálásak.
Ezekre a listákra a legapróbb dolgok is kerüljenek fel, pl: sikerült felfedezni egy apró szépséget, és megélni azt, örülni neki, mint a gyerekek/ hogy segítettünk egy idős embernek átkelni az úton/ vagy ma is elvégeztük, amit terveztünk/ vagy éppen megengedtük magunknak, hogy pihenjünk/ hogy ma többen megdicsértek, mert jól megválasztott fülbevalót viseltünk/ de éppenséggel az is hatalmas siker, ha mi dicséret nélkül is jól éreztük magunkat abban a fülbevalóban...
És igen, olvassuk vissza hetente... havonta.
Önnön méltóságunk megtalálása fontosabb, mint egy jó párkapcsolat, hisz a jó párkapcsolat is egyenrangú felek kiteljesedésével működik, nem pedig bármelyik fél uralkodásából, és/vagy a másik fél gyámolításából.
És egy férfi titok:
A férfiak a nőkben látszólag odaadó, alázatos társat
keresnek, gondoskodó pótanyát, aki fölnéz rájuk, isteníti őket, s akinek
„urai” lehetnek.
Viszont az a Nő, akinek nincs
méltósága, hosszabb távon nemigen kell nekik (sem)!
Ez nemcsak a házasságra, de a szexualitásra is vonatkozik.
A legyőzötteket ott sem szeretik.
A férfiak - a lelkük mélyén – nem rajongó szolgákat, hanem királynőket akarnak, és ezen Királynők mellett akarnak ők is kiteljesedett, méltósággal teli Királyok lenni.
Olyan Királynők mellett, akinek tartása van, és olyan Királyok, akiknek a gerince egyenes!
Ez egyszerre spirituális, pszichológiai, testi és morális igazság!
Hogy vezet át a méltóság fizikai szintről a szellemi szintre?
Jól mutatják, például a magyar „derekas” és
„gerinces” kifejezések, amely szavak az ősi jóga ismeretének
titkáról árulkodnak.
Ott, a gerincünkön húzódnak ugyanis
testünk láthatatlan energiavezetékei, a finomanyagú „forró
drótok”, nemiségünk és szellemünk között.
Rajtuk lényünk pörgő erőcentrumai,
a csakrák.
Ha a testünk nem egyenes, ha nem
vagyunk „gerincesek”, és fejtetőnk, a koronacsakránk, nem
pontosan az égbolt közepére mutat, akkor elveszítjük
kapcsolatunkat az istenivel – elveszítjük égi áramszedőnket.
Ezért van az, hogy a jógában éveken át
csakis a szép, egyenes ülést tanítják.
Azt mondják a zen mesterek, ha már
ülni tudsz, szinte mindent tudsz, mert egy „derekas” emberben,
akinek a gerince nyílegyenes, az erők ágyéktól a fejtetőig,
földtől az égig szabadon áramlanak, s így veszi az adást.
Behangolta magát.
Ráadásul önmaga is, belül rendben
van.
Tested-lelked antennáit be kell
állítanod és rá kell hangolnod az ismeretlen, magasból érkező
adásra.
A „fentieket” csakis így
hallhatod.
Görbe, púpos, egyensúlyát vesztett test olyan, mint egy felbillent antenna – ezért a mondásnak, hogy „Húzd ki magad!” – egyszerre van testi és lelki értelme is.
A méltóság azt jelenti, hogy testi és lelki értelemben is húzd ki
magad!
Szerintünk azért álltunk valaha 2
lábra, s emelkedtünk ki állattestvéreink közül, mert fejünk
búbját vonzotta hazánk, a magas ég.
Emberré akkor lettünk, amikor
kihúztuk magunkat. S addig is leszünk emberek, amíg így tartjuk
magunkat. Ez az oka, hogy eredendő méltóságunkat soha senkiért,
sem szerelemért, sem a férjét, sem a gyerekért nem szabad
föláldozni!
A méltóság feláldozása - az alázat és a teljes szívből, szeretetből adott szolgálat nem ugyanaz, nem is szabad összekeverni.
Méltóságod része igenis, hogy alázattal tudj mások felé fordulni, hogy meg tudd a szeretteidért tenni mindazt, amire valóban szükségük van, de méltóságod része az is, hogy mindeközben Te Te maradsz, és tudod, merre tartasz.
(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)
