Karácsonyi elronthatatlan kuglóf

A Munay-Ki tanfolyamok nagyrészére hoztam már be ebből a kuglófból Nektek, mindig más ízesítéssel.

Az idei karácsonyi meglepetésünk az, hogy megosztjuk veletek ennek a  tényleg egyszerű és elronthatatlan finomságnak a receptjét. :)

Mivel ez egy klasszikus bögrés recept, elsőként szükségetek lesz egy 1,5 dl-es bögrére. (vagy joghurtos, kefíres dobozra) Minden megadott bögre egység ebben számolandó. :)

Hozzávalók: 

4 tojás

3 bögre liszt

2 bögre cukor (szájíztől függően elég bele az 1,5 is) 

1 bögre étolaj (kókuszolajjal is tökéletes)

1 bögre hideg víz

1 sütőpor, 1 vaníliás cukor, 1 csipet só

1 előmelegített sütő (mehet nyugodtan legmagasabb hőmérsékletre)

a forma kikenéséhez bármilyen zsiradék (vaj, margarin, kókuszzsír.... ), zsemlemorzsa

-----

Ezen felül szinte mindig reszelek bele egy citrom és egy narancs héját, és a levüket is belefacsarom.

----

Ízlés és otthoni készletek és éppen megkívánásos alapon jót tesz neki beletördelt csokoládé (bármilyen), kakaópor, aszalt vagy friss gyümölcs, dió, mogyoró, kókuszreszelék, túró, bármi, amit el tudtok benne jóízzel képzelni.

A képen látható kugliban éppen kókuszreszelék (egy nagyobbacska gondolomnyi, már majdnem löttyintésnyi, de kb. jó félmaroknyi) és 3 csík nugátos csokoládé van a citrom-narancs héján, levén kívül.

Elkészítés: 

Hát ez egy roppant bonyolult művelet lesz, megígérem. 

Először a szárazanyagokat összekeverem, majd a nedves anyagokat is beleöntöm, és nagy, lendületes mozdulatokkal elkeverem. 

Kikent, kimorzsázott formába öntöm, és tádáám, mehet a sütőbe, kb. 40 perc alatt sül készre. Félidőben megfordítom. (nem, nem fejjel lefelé. :D) Figyelni kell, mert néha - pl. ha kókusz is van a tésztában) hamarabb sül, néha - ha sok benne a gyümölcsféle - lassabban. ű

Áldott, Békés Karácsonyt, boldogságot, fényességet, sok egészséget. Jövőre meg még többet kívánunk. 

Szeretettel ölelünk Benneteket,

Hajni és Gyöngyi

Advent a várakozás megszentelése...

saját fotó

Pilinszky János: Advent

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.

Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.