A méh szerepkörei

 

fotó: Pinterest

Kérlek Benneteket, fogadjátok szeretettel Gáborjáni Réka gondolatait a méhünkről. Azt hiszem ezt nem nagyon lehetett volna teljesebben megfogalmazni.

"...De a méhünk, mint ezt sok (pl. sámán) tanításból is tudhatjuk, mint energetikai szerv lényegesen többrétű, és a női ciklus és a gyerekkihordás “csak” az ún. elsődleges funkciója. A méh többről szól. Többre és másra is képes…

A méhünk a szakrális nőiség nagyrészt elfeledett bölcsességének tárháza és legtöbbször kihasználatlan teremtő erejének székhelye.

A Méh perspektívája

A méhünkben tudás lakozik. Régen ezt úgy mondták: “látás”. Ismerjük a mondást: szívével lát az ember… Hát ebben az értelemben a nő lát a méhével is. Innen ered a belső érzékelése, mélyebb meglátásainak nagy része, homályból körvonalazódó ráébredései és intuíciója innen fakad. Az amerikai indiánok tanításai szerint a szem látásmódja valójában a ragadozó életformánk öröksége. De a varázsló mesterek mindig is arra törekedtek, hogy túllépjenek a ragadozó szeme által észlelhető világ határain túlra.

Szerintük a nők rendelkeznek azzal a szervvel, a méhükkel, mely lehetővé teszi a belépést a tiszta érzékelés birodalmába. Jellegzetesen női paradoxon az, hogy adottságunknál fogva végtelen erő áll rendelkezésünkre nőként, ugyanakkor legtöbben semmiféle érdeklődést nem mutatnak aziránt, hogy birtokba vegyék ezt az erőt.

A méhünk antenna is egyben. Olyan szerv, ami befogadója, tolmácsa és elosztója azoknak a finomabb energiáknak, melyek az Anyaföld felől, a Holdtól, a Naptól és az egész Világegyetemből sugároznak rá(nk). Ezeket a hatásokat régen az asszonyok ismerték és tudatosan felhasználták, vagy épp óvták magukat tőlük. Teljesen természetes része volt életüknek a méh eseményeit (ciklus, várandósság) kozmikus kapcsolódásukban megtapasztalni. Ezeket a tapasztalatokat továbbadták egymásnak, lányaiknak.

Teremtő erő és manifesztálás

A méh teremtőerőnk középpontja. Az, hogy ez egy gyermek várása során hogyan mutatkozik meg, sok magyarázatot nem igényel, bár annál inkább lenyűgöző… De a méh nemcsak magzatot hordhat ki, és teremtésre, kreativitásra nemcsak addig képes, amíg a nő biológiai, termékenységi ciklusa aktív – tehát a méh még a menopauza után is élő, klimax után sem szárad ki, nem válik terméketlenné, csak átlényegül. Hétköznapi tapasztalásunk, ha kicsit jobban belegondolunk az, hogy nemcsak fizikai értelemben tudunk terveket megfoganni, “kihordani”, megtámogatni, és megszülni. Régen ennek szakrális hagyománya is volt: férfi és nő között egyezség születhetett, ahol a nő magába fogadhatta a férfi nem csak fizikai magját, hanem terveit és lényével, jelenlétével, átadódásra való képességével világra hozta azokat. Ha magunkba nézünk láthatjuk, hogy ezt a mai napig csináljuk. Fontos kérdés azonban az, hogy ezt mennyire tudatosan tesszük? Mennyi valóban felvállalt beleegyezéssel, vagy mennyi kihasználtsággal, vagy fordítva: mennyi mártírom önfeláldozással?"

A teljes cikket a noijoga.me oldalon találjátok meg.

Ahogy fent úgy lent

Ahogy fent, úgy lent. 

 Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis. 

Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az Egy varázslatát

 Hermész Triszmegisztosz: Smaragdtábla (Hamvas Béla fordításában)

képek forrása: Pinterest

Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

  

képek: Svetlana Kolosova 

Adventi naptár

Egy olyan adventi naptár kéne, amibe csoki helyett, a huszonnégy ablak mögé, elrejthetek huszonnégy nevet. Aztán, ahogy közeleg az ünnep, sorra kinyitnám őket. Minden nap egyet. Egyetlen egyet. És aznap megmondanám annak a név mögé rejtőzött léleknek, hogy mennyire szeretem. Hogy nélküle nem lenne ünnep az ünnep, és azt is, hogy vele együtt minden esendő hétköznap is sokkal könnyebben elviselhető. Elmesélném neki, hogy alig van jobb annál, ha mosolyt csal az arcomra. Talán csak az, ha láthatom közben, hogy ettől ő is mennyire ragyog. Tudatnám vele, hogy különlegessé teszi az életemet mindössze annyival, hogy része, csupán azzal, hogy létezik.

Nem tölthetem együtt a karácsonyt minden olyan emberrel, akit szeretek. De együtt tölthetem velük az év többi napját, és bármennyire is esetlenül érkezik meg számra a szó, meg kellene mondanom nekik, hogy szeretem őket, meg azt is, ennél nincs a világon semmi fontosabb.

Kis zárt ablakok mögött sok-sok nyitott szív. Megannyi külön világ, melyek mind-mind otthonom. Hisz ott lakunk, ott élünk csak igazán,egymásban, a másik szíve közepében. És mert egyedül a szív nem szerethet, elmondanám azt is, hálás vagyok azért, hogy a sajátját bátran kitárja felém. 

Jó, hogy a szeretetnek van ünnepe. Mert a szeretet ünnep. Minden nap az. (Lélekszélek)

Család

"A kötelék, mely igazi családod összefűzi, nem  vér,

hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

Ritka, hogy egy család tagjai egyazon fedél alatt nevelkedjenek." 

(Richard Bach)

Csak azt adhatjuk...

"Csak azt adhatjuk amink van.

Aki boldogtalan nem adhat boldogságot,

aki sikertelen az nem segíthet másokat sikerre.

Első kötelességünk:önmagunkon segíteni,

hogy ne legyünk másoknak teher.

Először tanulni,aztán tanítani

először teremteni,aztán adni.

Ez az élet vastörvénye"

(Herbert N.Casson)

Heti idézet/motiváció 05.15.

Nem legyőzni kell az akadályt - hanem túljutni rajta. A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé.

Müller Péter

A képet pedig Gyöngyinek küldöm nagyon sok szeretettel. ;)

Önmagad megtévesztéséről

..Minden nap imádkozom, hogy legyen elég erőm és bátorságom ahhoz, hogy átlássak a saját öntévesztő praktikáimon...

(Richard Gere)

képek: Pinterest

"Nem érdekel miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz és

És hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal.

Nem érdekel hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,

hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért,

és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók keringenek holdad körül.

Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,

hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,

hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e a félelemtől,

hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat

és a fájdalmamat anélkül, hogy elrejtenéd,

vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak,

hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül,

hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak,

reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.

Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,

hogy hű maradhass önmagadhoz.

Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,

ha nem minden nap pompázik, és tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal s kudarcaiddal együtt élni,

és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani:

Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.

Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés

és fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel,

hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.

Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,

amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és

hogy igazán szereted-e azt a társaságot,

melyet üres óráidra magadnak választottál."

(Oriah hegyi indián törzsfőnök verse, 1994.)

Léleknyitás…

Valaha a vallás hét főbűnről beszélt.

Lényegében ezek lelkünk „főmotívumai”, melyekkel én-ünk azonosult.

Belekódolódnak lényünkbe, s innen kezdve már nem azt mondjuk, hogy ez a szenvedély hajt, hanem hogy ilyen emberek vagyunk: kevélyek, fösvények, buják, irigyek, falánkak, haragosak, restek a jóra.

Minden megszületésünk célja, hogy megtisztuljunk!

Ide hozzuk a földre szennyesünket kimosni.

Itteni sorsfeladatunk: megszabadulni attól, ami méltatlan hozzánk, s ami lelkünk világában mint rossz erő, mint sötét folt jelent meg rajtunk.

Ez nem erkölcsi, hanem lelki kérdés.

És kit zavar legjobban a sötét oldalunk? Természetesen minket magunkat.

Nem szeretünk együtt élni magunkkal.

Nem jó nekünk önnönmagunkkal.

Pedig megoldani minden problémát, csakis itt, a földi dimenzióban lehet.

Eleinte nemigen érzékeljük az uralkodó szenvedélyünket; azt, ami idehozott bennünket a földi Életbe.

De ahogy növünk - fejlődünk előbb-utóbb megszólal. Életünk későbbi fonalát alapvetően a főszenvedélyünk dönti el.

Mindaddig, amíg Te, vagy én és mindannyian áldozatos munkával, odaadással és kitartással önmagunkban ezt át nem minősítjük, addig ez a negatív hajtóerő fogja uralni az életünket.

A „léleknyitás” azt jelenti, hogy az ember legyőzi saját negatív hajtóerejét, saját démonát.

Kilép a jelleméből, és újra felépíti azt.

A sorsunk nem egyéb, mint jellemünk története.

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Kegyelem

Önbizalom, motiváció, önismeret

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

(Reményik Sándor)

„Ismerd a gondolataidat, mert azok szabják meg szavaidat,

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,

Figyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,

Változtasd a szokásaidat, mert azok szabják meg jellemedet, és

Tudd, a jellemed az - ami megszabja a sorsodat.”

Frank Outlaw

Lelkünk másik fele…

(Lena Reznikova:  Soulmates) 

A „dualitás”, amit az ősi kultúrák, főleg a görögök, úgy tanítottak, hogy az  istenek a lelkeket párosával küldik a világba.

Pontosabban minden lelket különválaszt, hogy külön sorsot élve, majd végül megtisztulva, egymásra találjanak. (monda, mítosz jelleggel a legtöbb vallásban megjelenik a férfi-női egység szimbóluma - így a keresztény hitvilágban Éva teremtése / borda-történet )

Így egy emberből lesz kettő.

Egyetlen láng két nyelvre hasad, külön lobog, de magjuk örökké egy és azonos.

A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja fel lelkünk mélyéről:

Nem vagyok többé félbetépve!

Megtaláltam a lelkem másik felét!

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Egymásban élünk…

(a szeretet egységének jelképe)

Egyetlen csontsejtben benne van az egész ember, sőt valamennyi ősének minden lényeges információja.

Egymásban élünk…

A modern fizika tudománya ezt sokkal jobban tudja, mint a magányosságba fagyott, rögeszmés eszünk.

A tudomány „hálózatról” beszél, „pillangó effektusról”, „morfogenetikus mezők”-ről.

Tudja, hogy egyetlen ikerfoton pörgésének megváltoztatásával az ellenkező irányú végtelenbe száguldó társának pörgése is azonnal megváltozik.

…Mert minden szétválaszthatatlan egységben él! Akármilyen távol is - de együtt vannak. Sohasem váltak el. Egyek.

Csak a tudatlan ember hiszi azt, hogy ő egy magánvállalkozó, aki nem tartozik senkihez, hogy neki magánvagyona, magánlelke, magánélete van, amiben mások csak bábuként statisztálnak.

Sőt a Földet is holt díszletnek tekinti, ahol az ő személyes magándrámája zajlik…

„Szeretet nélkül az élet: őrület.” – mondja Hamvas Béla

Aki szeret, annak nem lehet hazudni!

A nők jobban szeretnek manapság, mint a férfiak.

Ők (mi) még képesek (vagyunk) látni a férfiak gondolatait és érezni a lelküket.

Íme egy példa:

Ha mondjuk egy férfi azzal kérkedik, hogy őt nem tudja kiismerni a felesége, pedig ő régóta csalja és az asszony nem tud róla, ott 2 eset lehetséges:

1. Nagyon is tud a feleség róla, de megfontoltan, bölcs okból hallgat.
2. Nem szereti őt, s így valójában nem tudja, nem is érdekli mi történik benne.

Rendszerint azonban az első esetről van szó: vagyis a férfi oly mértékig „magánőrült” – azaz szeretet-képtelen -, hogy még azt sem veszi észre, hogy a másik (a felesége) tudja a titkát, de úgy tesz szegény, mintha nem tudná. Hallgat.

Ez a hallgatás azonban fájdalommal jár. Ez a férfi pedig éppen a szeretetre való képtelensége okán azt sem látja, hogy a társának valami nagyon fáj.

Ahol szeretet van, ott nem lehet hazudni.

Ha létezik „misztikus tudás”, az egymást szerető embereké bizonyára az!

Amikor az emberek összekötik az életüket egymás sorsát is élni kezdik.

Van akit megnyomorít egy párkapcsolat és van, akinek az életét menti meg.

Sorsunk nem csak egyéni, de kollektív vállalkozás is.

Az ashrama karma – ahogy a hinduk mondják, „közösségi sors”.

Mi erről egyre kevésbé tudunk, mert a szeretetlenség őrületében élünk.

Örökös önvédelemben, abban a hiedelemben, hogy letépjük magunkat a többiekről.

Pedig az, hogy mindenkinek sorsa összefügg népe, családja, gyerekei, szomszédai, … sorsával is az egy alapvető igazság.

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Egy lélek állt

önbizalom, motiváció, önismeret

"Én-én vagyok. Se több, se kevesebb...őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős, szeretni: bátor lélek vagyok. Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert Te Te vagy. Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is. Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek. De aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni..." 
(Reményik Sándor)

Élni nemcsak küzdelem, de játék is.

"Minden picigyerek örül, ha vidám anyja van. Aki nem felejtette el ősi tudását, hogy élni nemcsak küzdelem, de játék is."

Játék. Játék! Játék! Játék! Nem az a legtöbb, amit anyámtól kaptam, hogy szeretett. Szeretni - jól-rosszul - minden anya tud. Ha máshogy nem, ösztönösen. A legtöbb, amit kaptam tőle, az öröm volt. Vidám lelke volt. Derűs. Sokat dalolt. A konyhában, a fürdőszobában, s néha - mivel szép hangja volt -, a színpadon is. Engem is megtanított arra, hogy daloljak. Egyedül, amikor nem hallotta senki. Megtanított egyedül játszani. Korán elszórakoztam egyedül. Ha beteg voltam, sok mesét és tréfát mondtam magamnak. Megtudtam tőle azt, hogy az örömöt az ember nemcsak kívülről kapja, de belülről csinálja is.

Kivett olyan óvodából, ahol nem játszottak sokat, és nem volt vidám szívű az óvó néni. Az iskolából már nem tudott kivenni sajnos, de nem bánta, hogy rossz jegyeket hozok haza olyan tárgyakból, amiket nem szeretek. Egyszer azt mondta apámnak - hallottam: "Nekem az a fontos, hogy a lelkét ne öljék meg. Hogy milyen tanuló és milyen karriert csinál majd, nem érdekes. Csak maradjon vidám a szíve."

Azt hiszem, többé-kevésbé eredményes volt az igyekezete. Sikerült - ha nem is derűsnek maradnom -, de megőrizni azt a képességemet, hogy gyakran legyek jókedvű. Vidám tudok lenni akkor is, ha nincs rá külső okom. Életem egyéb területe teli volt nehézséggel, kudarccal, tragédiával, mint minden emberé, de tudtam az egészet örömmel nézni. Jókedvvel.

Figyelj! Benned is lakik valaki, aki ezt meg tudja tenni. Benned is van egy bölcs vagy egy bohóc - mindegy -, aki képes a bajok fölé emelkedni, és derülni az egészen. Benned is él valaki, aki a hangulataidnak nemcsak rabja, de teremtője is. Fel tud deríteni. Jókedvre tud hangolni. A te lelkednek is van Napja, mely ki tud lépni a felhőkből, és fel tud ragyogni. Nem vár rá, amíg a felhők maguktól eloszlanak. Tud felhőt oszlatni, fényleni és életkedvet adni.

Mit gondolsz, a kisgyerekek miért festenek mosolygó Napocskát? Mert a Nap nevet. Benned is.

Müller Péter