(a szeretet egységének jelképe)
Egyetlen csontsejtben benne van az
egész ember, sőt valamennyi ősének minden lényeges információja.
Egymásban élünk…
A modern fizika tudománya ezt sokkal
jobban tudja, mint a magányosságba fagyott, rögeszmés eszünk.
A tudomány „hálózatról” beszél,
„pillangó effektusról”, „morfogenetikus mezők”-ről.
Tudja, hogy egyetlen ikerfoton pörgésének
megváltoztatásával az ellenkező irányú végtelenbe száguldó
társának pörgése is azonnal megváltozik.
…Mert minden
szétválaszthatatlan egységben él! Akármilyen távol is - de együtt
vannak. Sohasem váltak el. Egyek.
Csak a tudatlan ember hiszi azt, hogy ő
egy magánvállalkozó, aki nem tartozik senkihez, hogy neki
magánvagyona, magánlelke, magánélete van, amiben mások csak bábuként
statisztálnak.
Sőt a Földet is holt díszletnek
tekinti, ahol az ő személyes magándrámája zajlik…
„Szeretet nélkül az élet:
őrület.” – mondja Hamvas Béla
Aki szeret, annak nem lehet hazudni!
A nők jobban szeretnek manapság,
mint a férfiak.
Ők (mi) még képesek (vagyunk) látni a férfiak
gondolatait és érezni a lelküket.
Íme egy példa:
Ha mondjuk egy férfi azzal kérkedik, hogy őt nem
tudja kiismerni a felesége, pedig ő régóta csalja és az asszony
nem tud róla, ott 2 eset lehetséges:
- Nagyon is tud a feleség róla, de megfontoltan, bölcs okból hallgat.
- Nem szereti őt, s így valójában nem tudja, nem is érdekli mi történik benne.
Rendszerint azonban az első esetről
van szó: vagyis a férfi oly mértékig „magánőrült” – azaz
szeretet-képtelen -, hogy még azt sem veszi észre, hogy a másik (a felesége)
tudja a titkát, de úgy tesz szegény, mintha nem tudná. Hallgat.
Ez a hallgatás azonban fájdalommal
jár. Ez a férfi pedig éppen a szeretetre való képtelensége okán azt sem látja, hogy a társának valami nagyon fáj.
Ahol szeretet van, ott nem lehet
hazudni.
Ha létezik „misztikus tudás”, az
egymást szerető embereké bizonyára az!
Amikor az emberek összekötik az
életüket egymás sorsát is élni kezdik.
Van akit megnyomorít egy párkapcsolat és
van, akinek az életét menti meg.
Sorsunk nem csak egyéni, de
kollektív vállalkozás is.
Az ashrama karma – ahogy a
hinduk mondják, „közösségi sors”.
Mi erről egyre kevésbé tudunk, mert
a szeretetlenség őrületében élünk.
Örökös önvédelemben, abban a
hiedelemben, hogy letépjük magunkat a többiekről.
Pedig az, hogy mindenkinek sorsa összefügg
népe, családja, gyerekei, szomszédai, … sorsával is az egy alapvető
igazság.
(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)
