Heti idézet/motiváció 05.15.

Nem legyőzni kell az akadályt - hanem túljutni rajta. A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé.

Müller Péter

A képet pedig Gyöngyinek küldöm nagyon sok szeretettel. ;)

Léleknyitás…

Valaha a vallás hét főbűnről beszélt.

Lényegében ezek lelkünk „főmotívumai”, melyekkel én-ünk azonosult.

Belekódolódnak lényünkbe, s innen kezdve már nem azt mondjuk, hogy ez a szenvedély hajt, hanem hogy ilyen emberek vagyunk: kevélyek, fösvények, buják, irigyek, falánkak, haragosak, restek a jóra.

Minden megszületésünk célja, hogy megtisztuljunk!

Ide hozzuk a földre szennyesünket kimosni.

Itteni sorsfeladatunk: megszabadulni attól, ami méltatlan hozzánk, s ami lelkünk világában mint rossz erő, mint sötét folt jelent meg rajtunk.

Ez nem erkölcsi, hanem lelki kérdés.

És kit zavar legjobban a sötét oldalunk? Természetesen minket magunkat.

Nem szeretünk együtt élni magunkkal.

Nem jó nekünk önnönmagunkkal.

Pedig megoldani minden problémát, csakis itt, a földi dimenzióban lehet.

Eleinte nemigen érzékeljük az uralkodó szenvedélyünket; azt, ami idehozott bennünket a földi Életbe.

De ahogy növünk - fejlődünk előbb-utóbb megszólal. Életünk későbbi fonalát alapvetően a főszenvedélyünk dönti el.

Mindaddig, amíg Te, vagy én és mindannyian áldozatos munkával, odaadással és kitartással önmagunkban ezt át nem minősítjük, addig ez a negatív hajtóerő fogja uralni az életünket.

A „léleknyitás” azt jelenti, hogy az ember legyőzi saját negatív hajtóerejét, saját démonát.

Kilép a jelleméből, és újra felépíti azt.

A sorsunk nem egyéb, mint jellemünk története.

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Lelkünk másik fele…

(Lena Reznikova:  Soulmates) 

A „dualitás”, amit az ősi kultúrák, főleg a görögök, úgy tanítottak, hogy az  istenek a lelkeket párosával küldik a világba.

Pontosabban minden lelket különválaszt, hogy külön sorsot élve, majd végül megtisztulva, egymásra találjanak. (monda, mítosz jelleggel a legtöbb vallásban megjelenik a férfi-női egység szimbóluma - így a keresztény hitvilágban Éva teremtése / borda-történet )

Így egy emberből lesz kettő.

Egyetlen láng két nyelvre hasad, külön lobog, de magjuk örökké egy és azonos.

A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja fel lelkünk mélyéről:

Nem vagyok többé félbetépve!

Megtaláltam a lelkem másik felét!

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Élni nemcsak küzdelem, de játék is.

"Minden picigyerek örül, ha vidám anyja van. Aki nem felejtette el ősi tudását, hogy élni nemcsak küzdelem, de játék is."

Játék. Játék! Játék! Játék! Nem az a legtöbb, amit anyámtól kaptam, hogy szeretett. Szeretni - jól-rosszul - minden anya tud. Ha máshogy nem, ösztönösen. A legtöbb, amit kaptam tőle, az öröm volt. Vidám lelke volt. Derűs. Sokat dalolt. A konyhában, a fürdőszobában, s néha - mivel szép hangja volt -, a színpadon is. Engem is megtanított arra, hogy daloljak. Egyedül, amikor nem hallotta senki. Megtanított egyedül játszani. Korán elszórakoztam egyedül. Ha beteg voltam, sok mesét és tréfát mondtam magamnak. Megtudtam tőle azt, hogy az örömöt az ember nemcsak kívülről kapja, de belülről csinálja is.

Kivett olyan óvodából, ahol nem játszottak sokat, és nem volt vidám szívű az óvó néni. Az iskolából már nem tudott kivenni sajnos, de nem bánta, hogy rossz jegyeket hozok haza olyan tárgyakból, amiket nem szeretek. Egyszer azt mondta apámnak - hallottam: "Nekem az a fontos, hogy a lelkét ne öljék meg. Hogy milyen tanuló és milyen karriert csinál majd, nem érdekes. Csak maradjon vidám a szíve."

Azt hiszem, többé-kevésbé eredményes volt az igyekezete. Sikerült - ha nem is derűsnek maradnom -, de megőrizni azt a képességemet, hogy gyakran legyek jókedvű. Vidám tudok lenni akkor is, ha nincs rá külső okom. Életem egyéb területe teli volt nehézséggel, kudarccal, tragédiával, mint minden emberé, de tudtam az egészet örömmel nézni. Jókedvvel.

Figyelj! Benned is lakik valaki, aki ezt meg tudja tenni. Benned is van egy bölcs vagy egy bohóc - mindegy -, aki képes a bajok fölé emelkedni, és derülni az egészen. Benned is él valaki, aki a hangulataidnak nemcsak rabja, de teremtője is. Fel tud deríteni. Jókedvre tud hangolni. A te lelkednek is van Napja, mely ki tud lépni a felhőkből, és fel tud ragyogni. Nem vár rá, amíg a felhők maguktól eloszlanak. Tud felhőt oszlatni, fényleni és életkedvet adni.

Mit gondolsz, a kisgyerekek miért festenek mosolygó Napocskát? Mert a Nap nevet. Benned is.

Müller Péter