Önmegvalósítás - vidámabb megközelítésből :)

A régről jól ismert Maslow-piramis:

De a világ halad, és a XXI. században már a fentiek is változtak: :-)

és tényleg???

A tanfolyamról

A tanfolyamról

2013. március 22-24. 
Budapest XXII. ker.
(Campona környéke)

1. pillér:

Önismeret

Együtt felfedezzük az önbizalomhiányod okait, feltárjuk a téves önismereted fontos mérföldköveit, és beszélgetve, alkotva újra megteremtjük Önmagad szeretetének alapjait.

Eközben tisztázzuk, mitől férfi az Igazi Férfi, és mitől vagy te Te igazán Nő. Megvizsgáljuk a párkapcsolatok feladatait, lehetőségeit, és egy újfajta megközelítésből szemléljük a párkapcsolati buktatókat. Már ha azok valóban azok. :) És akár buktatók, akár csak nehézségek, akkor is segítünk Neked a hosszútávú megoldást is megtalálni. 

2. pillér:

Stresszoldás és kommunikáció 

Egy vizsgád, fontos megbeszélésed lesz... és Te bepánikoltál? Nem mersz kiállni? 

Elsajátítunk olyan pillanatok alatt használható stresszoldó technikákat, amelyekkel bármikor segíthetsz magadnak túllendülni egy nehéz helyzeten. 

És ha már helyzetben vagy, akkor pedig megmutatjuk hogy beszélj úgy, hogy mondandód, tényleg azt jelentse, amit szeretnél, és megértse akinek szól. 

Arcelemzést tanulunk, hogy első látásra felismerd kedvesed, családtagjaid... akár főnökeid, munkatársaid ... stb. veleszületett jellemvonásait. 

3. pillér: 

A Nő

Ízig-vérig Női dolgokat tervezünk. Játszunk a színekkel, ruhákkal, ékszerekkel, és alkotunk. Felfedezzük, és kifejezzük saját belső NŐiességedet. 

Izgalmas hazavihető csudaszépséget fogunk alkotni, amit biztosan nagy örömmel használtok a tanfolyam után is.

És psszt, a színekhez egy szuper titkos segítséget kapunk... (és ebben a fenti kép NEM segít) 

4. pillér: 

És még valami....

Ha a tanfolyam során lelki akadályba ütközöl, még a tanfolyam ideje alatt, egyéni kineziológiai vagy craniosacralis oldásban részesítünk.

Ez az egy alkalom természetesen AJÁNDÉK, a tanfolyam ára magában foglalja.

Érdeklődöm a tanfolyam iránt, és/vagy jelentkezni szeretnék

Önmegvalósítás

Önmegvalósítás

(a kép forrása: debrecenplus.hu)

Biztosan láttad már, hogy mennyit küszködik egy kisgyermek, amíg járni tanul.

Ahogy a járást is lépésről-lépésre, a szeretet, a boldogságot, a harmóniát, az örömöt és a lelkesedést is ugyanúgy meg kell tanulni. Még akkor is, ha ez egy speciális tanulási folyamat, hisz benned meglévő tulajdonságokat kell újra felfedezned és megélned.

Ezt a folyamatot végül úgy hívjuk: Önmegvalósítás. 

Az embernek a boldogságát nem keresni kell, hanem megvalósítani.

És szeretetre sem sóvárognod kell, nem akarni foggal és körömmel, hanem  fejest ugrani a belső világodba, és onnan felszínre hozni az elrejtett kincset, kincseket.

Ahogy azt már a méltóság kapcsán említettük, ez nem kívülről jön, hanem benned válik valóvá.
A feladatod,  hogy szerető, szerethető emberré tedd magad. 

A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmassá kell lenni rá.

És ha már te magad önmagaddal és a környezeteddel szemben odaadó vagy, és alkalmas a befogadásra (természetesen nem fizikai értelemben), akkor várhatod el környezetedtől, hogy mindezt visszatükrözze Rád. 

Teremts a lelkedben harmóniát, ajándékozd meg magad szeretettel, és áraszd szét magad körül.

Hisz „nyilvános adásba” belőled nem az kerül, amit akarsz, vagy amire vágyódsz – hanem az, amit tudattalan erőid sugároznak.

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Merj változtani! :)

Nem mai videó, de még mindig lúdbőrözöm tőle. :)

Ego-Alterego

Pavel Bergr: A csend című képe

"Nem érdekel miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz és

És hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal.

Nem érdekel hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,

hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért,

és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók keringenek holdad körül.

Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,

hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,

hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e a félelemtől,

hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat

és a fájdalmamat anélkül, hogy elrejtenéd,

vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak,

hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül,

hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak,

reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.

Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,

hogy hű maradhass önmagadhoz.

Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,

ha nem minden nap pompázik, és tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal s kudarcaiddal együtt élni,

és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani:

Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.

Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés

és fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel,

hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.

Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,

amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és

hogy igazán szereted-e azt a társaságot,

melyet üres óráidra magadnak választottál."

(Oriah hegyi indián törzsfőnök verse, 1994.)

Ego vs öko

Léleknyitás…

Valaha a vallás hét főbűnről beszélt.

Lényegében ezek lelkünk „főmotívumai”, melyekkel én-ünk azonosult.

Belekódolódnak lényünkbe, s innen kezdve már nem azt mondjuk, hogy ez a szenvedély hajt, hanem hogy ilyen emberek vagyunk: kevélyek, fösvények, buják, irigyek, falánkak, haragosak, restek a jóra.

Minden megszületésünk célja, hogy megtisztuljunk!

Ide hozzuk a földre szennyesünket kimosni.

Itteni sorsfeladatunk: megszabadulni attól, ami méltatlan hozzánk, s ami lelkünk világában mint rossz erő, mint sötét folt jelent meg rajtunk.

Ez nem erkölcsi, hanem lelki kérdés.

És kit zavar legjobban a sötét oldalunk? Természetesen minket magunkat.

Nem szeretünk együtt élni magunkkal.

Nem jó nekünk önnönmagunkkal.

Pedig megoldani minden problémát, csakis itt, a földi dimenzióban lehet.

Eleinte nemigen érzékeljük az uralkodó szenvedélyünket; azt, ami idehozott bennünket a földi Életbe.

De ahogy növünk - fejlődünk előbb-utóbb megszólal. Életünk későbbi fonalát alapvetően a főszenvedélyünk dönti el.

Mindaddig, amíg Te, vagy én és mindannyian áldozatos munkával, odaadással és kitartással önmagunkban ezt át nem minősítjük, addig ez a negatív hajtóerő fogja uralni az életünket.

A „léleknyitás” azt jelenti, hogy az ember legyőzi saját negatív hajtóerejét, saját démonát.

Kilép a jelleméből, és újra felépíti azt.

A sorsunk nem egyéb, mint jellemünk története.

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Akik a LélekNyitásban segítenek...

Göngyi célja: Az emberek fejlődése a spiritualitás elmélyítésével

Hajni célja: A mindennapok jobb megélésének segítése

A méltóság, avagy húzd ki magad!

Kétféle méltóság van.

Az egyik: amit a világ ad az embernek. (De ezt könnyen el is veszítheti!)

A másik: amit az ember ad saját magának.

Ez utóbbi sajnos nagyon ritka.

A legtöbb női élet gondja itt van: nem tudnak igazi méltóságot teremteni magukban.

Ez a habitus természetesen a több évezredes alárendeltség és kiszolgáltatottság eredménye is.

Egy nő nem, vagy csak nehézkesen tudja igazán megélni a saját női önérzetét, ha az életének értelme mindig másoktól függ, vagy ha csak akkor lesz boldog, vagy boldogtalan, hogy a férfiak miként vélekednek róla. 

Néha rémisztő, hogy nők milyen megalázó helyzetben élnek, és ezt önként milyen sokáig tűrik !

Valójában pedig minden nő: Királynő. Királynő a szó legpozitívabb értelmében. És ezt neki magának kellene   tudnia magáról. És még akkor is ha úgy gondolja, ezt párja, vagy környezete nem veszi észre. 

Ezt a fajta méltóságot azonban nem téveszthetjük össze a hiú beképzeltséggel.

A méltósághoz nem kell senki. Egyedül egy szobában is lehet méltóságunk, mert ez nem egy rang, amit kapunk, amit mások aggattak ránk, hanem olyan tulajdonság, amit MI adunk, és csakis MI adhatunk magunknak.

Nem másoktól függ, és nem a külső élethelyzettől.

Jézus élete méltatlanságok sorozata, mégis a méltóságát soha egyetlen pillanatra sem veszítette el. Az életét odaadta, a méltóságát nem!

Igazi arcunk ugyanis Isteni és fenséges.

Ezt a fajta méltóságot kell megtalálnunk magunkban. Ha nem megy magától, akkor önismereti munkával.

Ha elsőre úgy találjuk, hogy bizony nincs mit szeretnünk, tisztelnünk magunkban, akkor írjunk minden nap este egy sikerlistát, vagy egy hála-listát. Hogy aznap mit csináltunk jól, vagy miért vagyunk - lehetőleg leginkább magunknak - hálásak.

Ezekre a listákra a legapróbb dolgok is kerüljenek fel, pl: sikerült felfedezni egy apró szépséget, és megélni azt, örülni neki, mint a gyerekek/ hogy segítettünk egy idős embernek átkelni az úton/ vagy ma is elvégeztük, amit terveztünk/ vagy éppen megengedtük magunknak, hogy pihenjünk/ hogy ma többen megdicsértek, mert jól megválasztott fülbevalót viseltünk/ de éppenséggel az is hatalmas siker, ha mi dicséret nélkül is jól éreztük magunkat abban a fülbevalóban...

És igen, olvassuk vissza hetente... havonta.

Önnön méltóságunk megtalálása fontosabb, mint egy jó párkapcsolat, hisz a jó párkapcsolat is egyenrangú felek kiteljesedésével működik, nem pedig bármelyik fél uralkodásából, és/vagy a másik fél gyámolításából.

És egy férfi titok:

A férfiak a nőkben látszólag odaadó, alázatos társat keresnek, gondoskodó pótanyát, aki fölnéz rájuk, isteníti őket, s akinek „urai” lehetnek.

Viszont az a Nő, akinek nincs méltósága, hosszabb távon nemigen kell nekik (sem)!

Ez nemcsak a házasságra, de a szexualitásra is vonatkozik.

A legyőzötteket ott sem szeretik.

A férfiak - a lelkük mélyén – nem rajongó szolgákat, hanem királynőket akarnak, és ezen Királynők mellett akarnak ők is kiteljesedett, méltósággal teli Királyok lenni. 
Olyan Királynők mellett, akinek tartása van, és olyan Királyok, akiknek a gerince egyenes! 

Ez egyszerre spirituális, pszichológiai, testi és morális igazság! 

Hogy vezet át a méltóság fizikai szintről a szellemi szintre? 

Jól mutatják, például a  magyar „derekas” és „gerinces” kifejezések, amely szavak az ősi jóga ismeretének titkáról árulkodnak.

Ott, a gerincünkön húzódnak ugyanis testünk láthatatlan energiavezetékei, a finomanyagú „forró drótok”, nemiségünk és szellemünk között.

Rajtuk lényünk pörgő erőcentrumai, a csakrák.

Ha a testünk nem egyenes, ha nem vagyunk „gerincesek”, és fejtetőnk, a koronacsakránk, nem pontosan az égbolt közepére mutat, akkor elveszítjük kapcsolatunkat az istenivel – elveszítjük égi áramszedőnket.

Ezért van az, hogy a jógában éveken át csakis a szép, egyenes ülést tanítják.

Azt mondják a zen mesterek, ha már ülni tudsz, szinte mindent tudsz, mert egy „derekas” emberben, akinek a gerince nyílegyenes, az erők ágyéktól a fejtetőig, földtől az égig szabadon áramlanak, s így veszi az adást.

Behangolta magát.

Ráadásul önmaga is, belül rendben van.

Tested-lelked antennáit be kell állítanod és rá kell hangolnod az ismeretlen, magasból érkező adásra.

A „fentieket” csakis így hallhatod.

Görbe, púpos, egyensúlyát vesztett test olyan, mint egy felbillent antenna – ezért a mondásnak, hogy „Húzd ki magad!” – egyszerre van testi és lelki értelme is.

A méltóság azt jelenti, hogy testi és lelki értelemben is húzd ki magad!

Szerintünk azért álltunk valaha 2 lábra, s emelkedtünk ki állattestvéreink közül, mert fejünk búbját vonzotta hazánk, a magas ég.

Emberré akkor lettünk, amikor kihúztuk magunkat. S addig is leszünk emberek, amíg így tartjuk magunkat. Ez az oka, hogy eredendő méltóságunkat soha senkiért, sem szerelemért, sem a férjét, sem a gyerekért nem szabad föláldozni!

A méltóság feláldozása - az alázat és a teljes szívből, szeretetből adott szolgálat nem ugyanaz, nem is szabad összekeverni.

Méltóságod része igenis, hogy alázattal tudj mások felé fordulni, hogy meg tudd a szeretteidért tenni mindazt, amire valóban szükségük van, de méltóságod része az is, hogy mindeközben Te Te maradsz, és tudod, merre tartasz. 

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Kegyelem

Önbizalom, motiváció, önismeret

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

(Reményik Sándor)

„Ismerd a gondolataidat, mert azok szabják meg szavaidat,

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,

Figyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,

Változtasd a szokásaidat, mert azok szabják meg jellemedet, és

Tudd, a jellemed az - ami megszabja a sorsodat.”

Frank Outlaw

Jelképes beavatás a lét titkaiba...A sakk!

( Ben Stagl: Stilizált sakk-királynő A kép forrása: corvalliscommunitypages.com )

Valamikor az ősidőkben egy indiai uralkodó, akit Isten „Világkirállyá” tett a földön, tanácsot kért a bölcsektől hogyan éljen, hogyan oldja meg népe sorsának gondjait.

És a bölcsek megálmodták számára azt a játékot, amit később sakknak neveztek.

(Arab, perzsa közvetítéssel jutott el hozzánk, Perzsiában a királyt sahnak nevezték)

A sakk nem játék, hanem jelképes beavatás a lét titkaiba.

Olyan, mint az élet.

Egy tökéletes, kicsinyített világdráma.

Szanszkrit néven: vastu mandala.

Ebben benne van minden, a fény és a sötétség harca, a földi létnek és emberi sorsnak minden lehetséges titka és helyzete.

És ez mennyire igaz!

2 szín: fekete és fehér küzdelme. 64 lehetséges léthelyzet, ahogy 64 kocka.

Ezekből a teremtési mintákból áll elő a földi lét minden lehetséges variációja. A 64-es szám éppúgy szerepet játszik az életet eldöntő DNS szerkezetében, mint a Neumann-féle őskomputerben...

A világdrámát különféle erők – jelen esetben bábuk – vívják egymás ellen.

Mindegyik bábunak más a dinamikája.

A játék szíve: a Király.

A sah, A férfi.

Ugyan hatalmas hadserege van neki… 

De a legügyesebb és leghatalmasabb védelmezője, a lélek: a Királynő. A felesége.

Úgy is mondják a Vezér, mert ő az akiben a Király minden képessége testet ölt.

A Királynő a legerősebb, legértékesebb bábu az élet tábláján – a férfi vezére. Ő az, aki hosszában és keresztben is uralja az egész terepet. A győzelem vagy vereség jórészt tőle függ...

A Világ Királya nem csinál semmit! Nem is tud!

A bölcsek úgy látták, hogy ez a koronás Hím teljesen inaktív.

Mindig csak egyet-egyet lépeget, csak totyog óvatosan. Ráadásul nagyon érzékeny. Ha valaki megközelíti, azonnal menekül oda, ahol nincs veszély. És mindenki rohan védeni őt, mert ha nem a játéknak vége.

Ha király meghal mindenkinek vége: a feleségének, a népének is. Őt, a Férfit, a Teremtés koronáját, a  valójában gyenge mimózát óvni kell. 

Még a szeretett Királynő is bármikor feláldozhatja magát uráért, de ő, az önmagában impotens Férfi: soha.

Csak nézi, hogy mások, miképp háborúznak, s halnak meg érte. A parasztok is csak egyet-egyet léphetnek, mint dicső Uruk. De ha a paraszt időben és jól hal meg, Királynő lehet. A szegény proli feltámad és akár a Király felesége is lehet. (mint a mesékben például a szegény kosárkötő lánya.)

Nővé lényegül a paraszt, Királynővé, csak azért, hogy legyen, aki megvédje, mert egy erős asszony szeretete és védelme nélkül ez a koronás pasi, ez a hímisten, egyszerűen életképtelen.

Ha történetesen már minden szereplő elhullt, s csak 2 férfi marad a táblán – a játéknak vége.

Mind 2 impotens kakas csak állnak, és tehetetlenül totyogva kerülgetik egymást – örökkön-örökké.

Egyedül mindketten bénák. (mint oly sok agglegény...)

Hát így látták valaha a bölcsek a Férfi és Nő viszonyát.

S még azt is hozzátették, hogy:

Az Igazi Férfi minden ereje, hatalma s világformáló képessége a Nőben s a Nőből bontakozik ki. 

Ő a vezér, aki a Férfi sugárzásait felfogja és megvalósítja.

Vagyis olyan, mint egy jó feleség. Akitől minden függ 

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Lelkünk másik fele…

(Lena Reznikova:  Soulmates) 

A „dualitás”, amit az ősi kultúrák, főleg a görögök, úgy tanítottak, hogy az  istenek a lelkeket párosával küldik a világba.

Pontosabban minden lelket különválaszt, hogy külön sorsot élve, majd végül megtisztulva, egymásra találjanak. (monda, mítosz jelleggel a legtöbb vallásban megjelenik a férfi-női egység szimbóluma - így a keresztény hitvilágban Éva teremtése / borda-történet )

Így egy emberből lesz kettő.

Egyetlen láng két nyelvre hasad, külön lobog, de magjuk örökké egy és azonos.

A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja fel lelkünk mélyéről:

Nem vagyok többé félbetépve!

Megtaláltam a lelkem másik felét!

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)

Egymásban élünk…

(a szeretet egységének jelképe)

Egyetlen csontsejtben benne van az egész ember, sőt valamennyi ősének minden lényeges információja.

Egymásban élünk…

A modern fizika tudománya ezt sokkal jobban tudja, mint a magányosságba fagyott, rögeszmés eszünk.

A tudomány „hálózatról” beszél, „pillangó effektusról”, „morfogenetikus mezők”-ről.

Tudja, hogy egyetlen ikerfoton pörgésének megváltoztatásával az ellenkező irányú végtelenbe száguldó társának pörgése is azonnal megváltozik.

…Mert minden szétválaszthatatlan egységben él! Akármilyen távol is - de együtt vannak. Sohasem váltak el. Egyek.

Csak a tudatlan ember hiszi azt, hogy ő egy magánvállalkozó, aki nem tartozik senkihez, hogy neki magánvagyona, magánlelke, magánélete van, amiben mások csak bábuként statisztálnak.

Sőt a Földet is holt díszletnek tekinti, ahol az ő személyes magándrámája zajlik…

„Szeretet nélkül az élet: őrület.” – mondja Hamvas Béla

Aki szeret, annak nem lehet hazudni!

A nők jobban szeretnek manapság, mint a férfiak.

Ők (mi) még képesek (vagyunk) látni a férfiak gondolatait és érezni a lelküket.

Íme egy példa:

Ha mondjuk egy férfi azzal kérkedik, hogy őt nem tudja kiismerni a felesége, pedig ő régóta csalja és az asszony nem tud róla, ott 2 eset lehetséges:

1. Nagyon is tud a feleség róla, de megfontoltan, bölcs okból hallgat.
2. Nem szereti őt, s így valójában nem tudja, nem is érdekli mi történik benne.

Rendszerint azonban az első esetről van szó: vagyis a férfi oly mértékig „magánőrült” – azaz szeretet-képtelen -, hogy még azt sem veszi észre, hogy a másik (a felesége) tudja a titkát, de úgy tesz szegény, mintha nem tudná. Hallgat.

Ez a hallgatás azonban fájdalommal jár. Ez a férfi pedig éppen a szeretetre való képtelensége okán azt sem látja, hogy a társának valami nagyon fáj.

Ahol szeretet van, ott nem lehet hazudni.

Ha létezik „misztikus tudás”, az egymást szerető embereké bizonyára az!

Amikor az emberek összekötik az életüket egymás sorsát is élni kezdik.

Van akit megnyomorít egy párkapcsolat és van, akinek az életét menti meg.

Sorsunk nem csak egyéni, de kollektív vállalkozás is.

Az ashrama karma – ahogy a hinduk mondják, „közösségi sors”.

Mi erről egyre kevésbé tudunk, mert a szeretetlenség őrületében élünk.

Örökös önvédelemben, abban a hiedelemben, hogy letépjük magunkat a többiekről.

Pedig az, hogy mindenkinek sorsa összefügg népe, családja, gyerekei, szomszédai, … sorsával is az egy alapvető igazság.

(A cikkben Müller Pétertől idéztünk.)