Először is: ma is ugyanúgy látom, mint a tanfolyam utáni este, hogy életem legjobb döntése volt elmenni a LélekNyitásra.
Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a tavalyi válás után bár már október óta kezdtem valamivel jobban lenni és újra ráfordulni az ezoterikus ösvényre, de ma már jól látom, hogy micsoda különbség van aközött, amíg az ember ezt csak az eszével teszi, és mennyire más, amikor már a szívével is tudja ugyanezt. Nekem gyökerestül megváltozott az életem, olyan dolgokat, embereket, eseményeket vonzok be, olyan "véletlen" találkozások történnek (Jung-féle szinkronicitás), amelyek mind engem szolgálnak, visznek a kijelölt célok felé.
Nálam ez kicsit másképp működik, én minden egyes napot tudatosan úgy élek meg, hogy lehet ez az utolsó, és mindent meg akarok tenni, ami tőlem telik, minden feladatomat el akarom végezni aznap, ami fontos. Mindenkinek el akarom mondani, hogy szeretem, mert lehet, hogy soha többé nem lesz rá lehetőségem. De ha mégis lesz másnap, azt is szeretettel fogadom, és megköszönve hálás vagyok az új lehetőségért reggel, és megköszönve hálás vagyok mindenért este is, amit az aznaptól kaptam és amit másoknak adhattam.
(István saját munkája)
Olyan dolgokat teszek meg, amik még engem is meglepnek, annyira átalakítja az ember életét, ha betölti a szeretet.
...
Megértettem, hogy: "Minden okkal történik. Most ebben a pillanatban még nem tudod, mi miért történik, de tulajdonképpen valami csodálatos dolog fog ebből kialakulni, maradj éber!"
...
Én már megváltoztattam az életemet, a hozzáállásomat és a rezgésemet és ezzel pozitív hatást gyakorlok az Univerzumra is. Azt is látom, milyen rengeteget kell még tanulnom, de hálás vagyok, hogy érdekel az ÚT, szívesen megyek előre, és mostantól minden egyes nap tenni akarok ezért.
Remélem, még sok tanítványotok változik jó irányban ekkorát.
----
Kedves István,
nagyon szép szavak, gondolatok, köszönjük szépen; a mandaláért, amit elkészítettél, és megmutattál nekünk, pedig külön hálásak vagyunk.
H+Gy
